Blog

Karrier vagy család?

Szükséges választanunk? Vagy működhet a kettő együtt is? Meggyőződésem, hogy egyiket sem kell feláldozni a másik oltárán. Merjünk engedni a vágyainknak, legyünk őszinték magunkhoz. Szerintem kár agyalni a tökéletes időzítésen. Minden hozzáállás kérdése. A tanácsom az, hogy amit csinál, azzal foglalkozzon teljes erőbedobással. Így elkerülhető az állandó lelkiismeret-furdalás, ami eléggé személyiség romboló. Tanuljunk meg az „ itt, és most”-ban élni, az élet minden területén.

Nagyon régóta foglalkoztat ez a téma.  Szűkebb és tágabb környezetemben rendszeresen felmerül hol beszélgetés szinten, hol pedig coaching folyamat során. Természetesen nagyon sok nőt érint, akiknek szakmai terveik, elképzeléseik is vannak, vajon ez a két dolog összeegyeztethető-e, vagy az egyik csak a másik rovására működhet?

A klasszikus család szerepek átalakulóban vannak.  Régen ez a kérdés fel sem merült. Mindenki tudta, mi a dolga, mi a társadalmi elvárás vele szemben. Ám ez már évtizedek óta nem ilyen egyértelműen működik. A nők is törekednek szakmai tudás, tapasztalat megszerzésére, nagyon sokan közöttük szakmai karriert terveznek.

Szakmát tanulnak, főiskolán, egyetemen képezik magukat, nyelveket tanulnak, törekednek a körülöttük lévő világ megértésére, a technikai vívmányok alkalmazására, és szivacs módjára szívják magukba az újabb és újabb ismereteket.

Szerencsés esetben a megfelelő végzettség megszerzése után rövid időn belül munkába állnak, ahol ők is meg akarják mutatni rátermettségüket, szakmai felkészültségüket, és belevetik magukat a munkába. Persze azon kívül, hogy munkaerők, szeretnék betölteni a női szerepüket is. Fontos a párkapcsolat, olyan társ megtalálása, akivel hosszabb távra is lehet, sőt érdemes tervezni. Akivel gyereket, gyerekeket is lehet vállalni! De mikor? Van ideális időpont?

Komoly tervek készülnek az előttük álló évekre vonatkozóan. Sokan 5-10 éves szakmai kifutást adnak maguknak, ez idő alatt eldől, érdemes-e további energiát fektetni a szakmai előmenetelükbe, és egyáltalán, úgy alakul-e a karrierjük, ahogy azt évekkel előtte eltervezték?  Sok esetben azt látom, minél sikeresebb egy nő a szakmai életében, annál nehezebben mer kiszállni a mókus kerékből. Félti a megszerzett pozícióját, szakmai elismertségét, anyagi függetlenségét, addig az élete a vállalatról szólt, el sem tudja képzelni az életét a cég és a munka nélkül.  Attól fél, hogy légüres térbe kerül, a tudása megkopik, nem számítanak már rá teljes értékű munkaerőként, ha enged a vágyainak, és gyereket vállal. A munka marad változatlanul a prioritás, elnyomva magában a gyerek utáni vágyat.

Meggyőződésem, hogy sem a családot, sem a karriert nem kell feláldozni a másik oltárán. Hiszem, hogy a kettő együtt is működhet. Merjünk engedni a vágyainknak. Legyünk őszinték magunkhoz, és gondoljuk végig, mit is szeretnénk igazából? Ha ez megvan, akkor pedig legyünk következetesek. Természetesen mindenki döntését tiszteletben kell tartanunk. Ha egy vezető beosztásban dolgozó nő úgy dönt, hogy neki fontosabb a szakmai előmenetele, ő ebben érzi jól magát, örömmel tölti el, akkor nincs jogunk megkérdőjelezni a döntését. Sokfélék vagyunk, és sokféle motivációnk van. Mindenki cselekedete, döntése a saját szempontjából logikus.

Ha viszont valakiben erősen dolgoznak az anyai ösztönök, és tiszta szívből vágyik gyerekre – nem csak a társadalmi elvárások miatt – akkor bátran vágjon bele! Ahogy folyamatosan változunk, úgy változnak a prioritásaink is. Nem azt akarom sugallni, hogy nem változik meg gyökeresen az életünk, de erre lehet tudatosan készülni! Egyébként pedig a gyerek körüli teendők olyan kompetenciákat is fejlesztenek, ami a későbbiekben hasznunkra fog válni a munkánkban. Magam körül azt látom, hogy azok a női vezetők, akiknek gyerekük is van, sokkal szervezettebbek, elfogadóbbak, megértőbbek, nem győzni akarnak, hanem a kölcsönösen előnyös megállapodásokra törekednek. Ebből pedig a munkahelyi kapcsolatok is profitálnak. Ha már bedolgoztuk magunkat egy vállalatnál, ahol az elért eredményeinket is elismerték, akkor számíthatunk arra, hogy a vállalat is érdekelt lesz abban, hogy megtalálja a módját az új helyzet kezelésének. Ha időben informáljuk a vezetőséget az örömteli eseményről, ha őszintén elmondjuk jövőbeli szakmai terveinket a visszatérésre vonatkozóan, és a babázás közben is tartjuk a kapcsolatot a céggel, esetleg kisebb munkákat otthonról is el tudunk végezni, vagy szakmai támogatást adunk a minket helyettesítő kolléga számára, akkor a magunk részéről mindent megtettünk annak érdekében, hogy jó eséllyel ne parkoló pályára kerüljünk ismételt munkába állásunk után.

Azt vallom, hogy kár agyalni a tökéletes időzítésen. Nincs tökéletes időpont, és minden időpont tökéletes. Minden hozzáállás kérdése!  Egy tanácsom van a dolgozó, gyereket nevelő Mamáknak: amit csinál, azzal foglalkozzon teljes erőbedobással. Ha a gyerekkel van, akkor csak vele, ha dolgozik, akkor csak a munkával foglalkozzon. Így talán elkerülhető az állandó lelkiismeret-furdalás, hogy sehol nem teljesítek 100%-on, nem vagyok elég jó anya, feleség, barát, nem vagyok tökéletes munkaerő stb. Ez pedig eléggé személyiség romboló, az pedig nem lehet a cél!

Tanuljunk meg az „Itt és most”- ban élni! De ez az élet minden területére igaz.

Őri Júlia