A "Támogató női energiák" alapítója, és ötlet gazdája, Molnár Krisztina készítette velem ezt a beszélgetést 2020. november elején. Több téma felmerült, kicsit jobban látjátok, mely területek érdekelnek igazán.

A karantén helyzet más megvilágításba helyezte az otthonról végezhető munkavégzést. Akinek ebben volt már tapasztalata, az zökkenőmentesen vette az akadályt. Néhány gyakorlati tanáccsal szeretném segíteni azokat, akik a jövőben is otthonról fognak dolgozni...

Az elmúlt hónapok sok új kihívást, helyzetet jelentett számunkra. A kezdeti sokk után alkalmazkodnunk kellett a korlátozott lehetőségekhez, és megtalálni, kialakítani az új kereteket. Ki, hogy élte meg, az egyéntől függő volt. De teljesen új lehetőségeket is kaptunk arra, hogy változtassunk a régi sémákon, tudatosabban és felelősségteljesen alakítsuk át az életünket.

Május 10-e a Dolgozz otthonról, azaz a Home Office napja. Ebből az alkalomból hívtak meg egy beszélgetésre a Petőfi TV- től. Mint gyakorló “home office-os” korábban a Femcafe-n írtam cikket ebben a témában. Saját tapasztalatomat osztottam meg ennek az előnyeiról, illetve a nehézségeiről. 

Van értelme és haszna motivációs levelet mellékelni a pályázati anyagunkhoz? Ha igen, mitől lesz egyedi, ránk jellemző, ütős anyag? Hogyan álljunk hozzá? Mi legyen az alap? Milyen területekre célszerű kitérni benne? Hasznos tanácsok, tippek a sikeres pályázás érdekében.

Mitől ütős, egyedi egy szakmai önéletrajz? Mik az alapvető elvárások a szakemberek részéről? Mik azok a közhelyek, amik rendszeresen feltűnnek, és nincs mögöttük igazi szakmai tartalom? Hogy lehet annyi konfliktus, feszültség egy szervezeten belül, ha az ott dolgozó kollégák mind emberileg, szakmailag kompetensek?

Milyen típusú főnökök vannak? Mitől nehéz egy főnök? Mit tudunk tenni a feszítő helyzet javítására? Mire figyeljünk, mire törekedjünk? Egyedül vagyunk evvel a problémával, vagy vállalaton belül kérhetünk más területtől is segítséget? Ne szégyelljük a saját érdekeink kifejezését sem!

Vannak jelei annak, ha a főnökünk jobban kedvel minket, mint a többi kollégát? Mi lehet ennek az alapja? Szakmailag nagyon ott vagyunk? Vagy a személyiségünk is szerepet játszik ebben? Mire figyeljünk, hogy a többi kollégát ne bántsuk, ne hozzuk hátrányos helyzetbe? Tényleg ez felelősség is részünkről? Az önmérséklet és példa mutatás mindig segít.

Nincs kedved semmihez? Semminek nem tudsz örülni? Hajtod a mókus kereket, de olyan vagy, mint egy gép? Mi ez? Kiégés? Mit tehetünk? Egyáltalán megelőzhető? Vannak erre módszerek? A szellemi munkát végzők számára miért jó a fizikai erőfeszítés? Tudatosan mit tudunk tenni a megelőzés érdekében?

Végre elismerték a szakmai munkámat, kineveztek vezetőnek. Milyen feszültségek lehetnek ebben az új helyzetben? Hogy látja a frissen kinevezett vezető? Mit gondolnak a kollégák? Mit is jelent vezetőnek lenni? Egyáltalán tanulható? Gyakorlati tanácsok az együttműködés javítására, egymás nézőpontjának megértésére. Egyedül nem megy. Egy sikeres vezető mögött mindig egy támogató, sikeres csapat van.

Ha a felmondás mellett döntünk, az esetek nagy részében kíváncsiak arra, miért döntöttünk így, és szívesen veszik a cégre, csapatra, főnökre vonatkozó visszajelzést is. A kilépő interjú során mennyire legyünk őszinték, hogyan tudjuk profi módon kezelni. Őszintének lenni, de nem személyeskedni, megbántani kollégákat. Azt tartsuk szem előtt, hogy soha nem célszerű becsapni magunk mögött az ajtót.

Az otthoni munkavégzés két oldala....csak pozitív, jó oldala van ennek a munkavégzésnek? Tényleg a teljes szabadságot jelenti? Mindenki így szeretne dolgozni? A saját, személyes tapasztalatomat osztom meg....mielőtt belevágunk, itt is célszerű mérlegelni. Tanácsok, amik nekem segítettek...

Aki nem túl gyakorlott, tapasztalt a telefonos interjúban, különösen stresszes helyzetként éli ezt meg. Mennyiben más ez, mint a személyes interjú? Mik és hol vannak a buktatók benne? Mire érdemes figyelnünk, mit célszerű tisztáznunk? Néhány gyakorlati tanácsot, tippet is adok, hogy át tudjuk hidalni a személyes találkozás hiányát, de mégis sikeresen vegyük az akadályt.

Felkészültünk, megfeleltünk a kritériumoknak, jól szerepeltünk az interjún, és a végén mégsem minket választottak. Mi lehet a döntés mögött? Mit kezdjünk a konstruktív visszajelzéssel? Biztos, hogy mindig a legjobbat, legalkalmasabbat választják a pozícióra? A kiválasztás során nehéz befutóra tippelni. Túl sok szempont alapján döntenek, amire nekünk, pályázóknak nincsen semmi rálátásunk. Mi ebből a tanulság? 

Szülés után mindig komoly döntés, hogy az anyuka mikor álljon ismét munkába. Nem a gazdasági oldalával szeretnék most foglalkozni. Mennyire legyünk tudatosak, előre látók? Hogyan tartsuk a kapcsolatot a céggel? A régi helyre menjünk vissza, vagy egy teljesen új állás, más cégnél milyen egyéb kihívásokat jelenthet számunkra. Mikor merjünk munkahelyet váltani?

Sikeresen vettük az első akadályt, behívtak állás interjúra! Nagy az öröm, kapunk egy-másfél órát, hogy legjobb formánkat hozzuk. Tetszik, nem tetszik, el kell adni magunkat a beszélgetés során. Tapasztalt szakemberként összegyűjtöttem azokat a hibákat, amiket nehezen viselnek az interjúban résztvevő vállalati szakemberek. Van, ami apróságnak tűnik, de befolyásolhatja a kiválasztás eredményét. Márpedig mi az állást szeretnénk megkapni :) 

Hogyan kezeljük, ha 50 évesen, vagy idősebb korunkban munkanélkülivé válunk? Milyen a mai munkaerő piaci helyzet? Hogyan tudunk ebből profitálni? Milyen lehetőségek állnak előttünk? Mik ennek a korosztálynak a jellemzői? Kalandra fel! Sokkal több lehetőség áll előttünk, mint gondolnánk. Akár az örömmel végzett munka lehetősége is megadatik...

Habár gondosan jártunk el egy új állás megpályázása során, előfordulhat, hogy nem érezzük jól magunkat az új helyen. Mik lehetnek ezek a zavaró tényezők? Mire jó a próbaidő? Milyen szempontokat gondoljunk végig, mielőtt döntünk? A türelem számunkra is erény. Mit tanulhatunk ebből a helyzetből? Gyakorlati tanácsok ebben a helyzetben.

Ki ne szeretné, ha emelnék a fizetését? Ahhoz, hogy sikeres legyen az akciónk, célszerű tudatosan hozzáállni. Nagyon jó teljesítményt nyújtani, felkészülni adatokkal, tényekkel, időpontot egyeztetni a főnökünkkel, és előállni az igényünkkel. Mi van, ha mégsem kapjuk meg az áhított emelést? Ilyenkor mit mérlegeljünk? meddig legyünk türelmesek? Egy sor hasznos, gyakorlati tanács a témában...

Az állásinterjú alapos felkészülést igényel. Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy behívtak egy személyes beszélgetésre, akkor célszerű a lehető legtöbb, bennünket is érintő, érdeklő információt megtudni. Milyen kérdéseket kell és célszerű megkérdeznünk? Van azonban egy kérdés, amit véletlenül se kérdezzünk meg! Ezt a témát hagyjuk meg a munkáltatónak, hogy ő hozza fel, és kérdezzen rá, ha komoly jelöltnek tart minket a pozícióra.

Milyen jelei vannak a túlhajszoltságnak, kimerültségnek? Időben észrevesszük, vagy inkább a szőnyeg alá söpörjük a problémát? Mit érzékel a környezetünk? Vajon a munkahelyünk tolerálja a gyengébb teljesítményt? Hogyan viselkedünk, reagálunk a családunkra, barátainkra? Van megoldás kitörni a napi rutinból, a mókuskerékből? Mit tehetünk mi magunk, hogy jobban legyünk?

Bárkivel megtörténhet, hogy elveszíti a munkahelyét. Hogyan érinti ez a helyzet a férfit, aki arra szocializálódott, hogy ő a családfenntartó, neki kell biztosítania az anyagi hátteret. Hogyan lehet ezt az új, váratlan helyzetet kezelni? Hirtelen a feleség nyakába szakad a család eltartása. Ki, mit tud bevállalni? Érdemes erről őszintén beszélni a gyerekekkel is? Hogyan hasznosíthatja magát a férfi?

A munkahelyi közösségen belül vannak írott és íratlan viselkedési szabályok. Ezek mennyire segítenek, vagy inkább korlátoznak minket? Mennyire veszik ezt komolyan a cégek? Mik a kritikus területek a vállalaton belül, ahol írásban is szabályozzák az ajándékozás módját, mértékét. Mi lehet a helyes, elvárt viselkedés, ha visszaélésre, csalásra jövünk rá?

Milyen szempontok alapján döntjük el, mitől jó egy munkahely? A munkahely fizikai adottságain kívül- mennyire biztonságos, jól megközelíthető, milyen a megítélése, a cégkultúra, stb. - megítélésünket befolyásolja a fizetés és a jövedelem szint? Ebben biztos vagyok, hogy igen. És még mi? Persze, hogy a jó főnök! Van ilyen, vagy csak álmainkban, illetve a mesében? Találkoztatok már jó főnökkel?

Középkorú munkavállalóként mivel kell számolnunk, ha bekerülünk egy közösségbe, ahol főleg fiatalok dolgoznak? Mit kell tudatosítani magunkban, hogyan tudjuk megkönnyíteni magunk számára is a beilleszkedést? Lehet hatékonyan több generációnak is együtt dolgoznia? Mire vevők a fiatalok? Mit tudunk mi, és mit tudnak ők? Van átjárás a generációs különbségek ellenére? Néhány gyakorlati tanács, javaslat a gyakorlati életből véve...

Mennyire veszélyes terepre tévedtünk? Mi varázsolt el a főnökünkben? A személyisége, viselkedése, a kinézete? Vagy a pozíció nyűgöz le minket? Mielőtt jobban belebonyolódunk, érdemes egy kis önismeretet tartanunk. Persze az érzelmeknek nem lehet parancsolni. Ám vegyük figyelembe ennek pozitív és negatív következményeit is. Kettőnk közül valakinek váltania kell. A tapasztalatok szerint ez mindig a beosztott.

A felmondás egy döntési, mérlegelési folyamat vége. Számba vettük a mellette és ellen szóló okokat. Ha nem heves érzelmek vezérelnek a döntésben, akkor higgadtan tudjuk intézni ennek a hivatalos, vállalat felé történő bejelentését. Mennyire legyünk őszinték a kilépő interjú során? Mit célszerű ilyenkor átgondolni? Milyen kultúrája van ennek nálunk? Lehet őszinte, nem bántó, de jobbító szándékú visszajelzést adni? Érdemes? Mit nyerünk vele? Azért csak óvatosan, a fagylalt időnként visszanyal.

Milyen az ideális főnök? Van ilyen, vagy csak álmodozunk róla? Milyen elvárásoknak kell megfelelnie? Gyors lista a jellegzetes típusokról. Milyen tapasztalatunk van, van előttünk jó példa is? Mennyire befolyásolja a főnök személyisége a csapat vagy az egyéni teljesítményt? Mit tisztelünk és mit nem a főnökben? Szakmai vagy emberi alkalmasság lehet a fő szempont a vezető kiválasztása során? Melyiket értékeled jobban?

Van különbség csoport és klikk között? Miért szeretünk tartozni csoportokhoz? Egyáltalán baj a klikkesedés? Miről is szól? Menjek, vagy maradjak? Mi segíthet a döntésemben? Egy személyes élményt is megosztok.

Sokszor nem is egyértelműek a jelek. Miből következtethetek erre? Tűrnöm kell, vagy aktívan alakíthatom az eseményeket? Mit remélhetek ebben a helyzetben? Mire törekedjünk, mi legyen a cél?

Egyre több fiatal már tudatosan készül a szakmai életére.Sokan használják ki a gyakorlati időt arra, hogy alaposabban megismerjék a céget, a munkát, az ottani vállalati kultúrát, és szakmai tapasztalatra tegyenek szert. Biztosan megtérül hosszú távon ez a tudatos hozzáállás.Mindenkit bátorítok, éljen ezzel a lehetőséggel. Jó esetben még kereshetünk is vele.

Örök dilemma, hogy fizetési igényként mekkora összeget mondjunk. Jó lenne minél magasabb fizetést elérni, de a realitások talaján is kell maradnunk. Egyáltalán megadjuk az igényünket személyes beszélgetés, találkozás nélkül? Ez hogyan befolyásolja a pályázatunk alakulását? Mehetünk egyáltalán biztosra? vagy ez minden esetben vak repülés?

Az emberek egy nagy része 30 éves korára már megtalálta a neki megfelelő, jó esetben örömet okozó szakmát, hivatást, foglalkozást. Mit csináljon az a fiatal, aki még mindig útkeresésben van? Essen kétségbe? Nem gondolom, hogy kicsúszott az időből, de a tudatos keresés, saját maga felépítése, kitalálása már időszerű. Ehhez adok néhány ötletet, javaslatot...

Merjem, vagy ne merjem? Milyen buktatói, nehézségei vannak egy pályamódosításnak? Milyen szempontokat érdemes figyelembe vennem? Honnan  tudom, hogy megérett a helyzet a változtatásra? Van bármire garancia? Gondolatok és kérdések, amik kavarognak a fejünkben, és olyan jó lenne bölcsen dönteni. Vegyük sorba a szempontokat.

Akár komoly tétje is lehet egy-egy állásinterjúnak. Ajánlott erre felkészülni, számba venni mindazt, amit szeretnénk magunkról megosztani. Érdemes az alapvető udvariassági szabályok betartása, akár apró trükkök alkalmazása. Az pedig már hab a tortán, ha emlékezetesek maradunk a beszélgetés után. Akár az egyéni tartalom, akár a pályázat egyéni megjelenése miatt.

A munkahely elvesztése bárkit, bármikor érinthet. Általában sokk hatásként éljük meg ezt a helyzetet. Mindenkinek más a megküzdési stratégiája. Néhány dolog tudatosítása, a helyzet más szempontból való értékelése segíthet átvészelni ezt a nehéz időszakot. Akár még jól is érezhetjük magunkat.

Ha szeretjük, ha nem, folyamatosan kapunk visszajelzést. Ennek a kezelése nem mindig egyszerű, főleg, ha úgy érezzük, kritika ért minket, amit nem tartunk igazságosnak, sőt sokszor személyes sértésnek vesszük. Fejleszthető-e ez a képességünk? Mit kezdjünk az akár pozitív, akár negatív visszajelzéssel? Mi hogyan adjunk visszajelzést? Van, amiből tanulni is lehet?

Most olyan témát választottam, amivel az utóbbi időben, a munkám során többször szembe találtam magam. Nehéz meghúzni a határt a magánélet és munkahelyi életünk között. Valószínűleg mindenkinek máshol van a határ. De azt gondolom, van határ, a munkahelyen figyelemmel kell lennünk a kollégáinkra is. Akkor is, ha ez éppen nehezünkre esik a felfokozott érzelmi állapotunk miatt.

Milyen az idegen nyelv tudás megítélése nálunk? A fiatalok 42% nem beszél idegen nyelven. Mennyire határozza ez meg a szakmai lehetőségeiket? Nyelvvizsga és nyelvtudás, ez biztosan együtt jár? Hol az alap probléma? Egyáltalán van megoldás?

Időben ez meghatározható, hogy mikor következik be? Manapság miért repülnek ki később a fészekből? Szülőként hogyan éljük meg ezt a helyzetet? Hogyan tudjuk segíteni, támogatni az önállósodó fiatalt? Húzzuk le a redőnyt vagy optimistán nézzünk az előttünk álló évtizedekre? Mi az amit feltétlenül kerüljünk el?

Átmenet a középiskolai és egyetemi képzés között. Mire számítsunk, hogyan tudunk felkészülni az új, ismeretlen helyzetre? Mennyire vagyunk tudatosak? Lazák vagy inkább szorongóak vagyunk, ha változással találjuk szemben magunkat. Hogy illeszkedünk be az új közösségbe? Mi vagyunk a hangadók, vagy inkább a követők? Miket jó elkerülni az egyetemi képzés elején? Rengeteg kérdés, ami szinte minden tovább tanuló fiatal fejében felmerül. De ott vannak a szüleink is.

A pályaválasztás felelősségteljes döntés, ami hosszú távon meghatározza gyermekünk jövőjét. Mik ennek a buktatói? Miben tud a szülő segíteni és hogyan? Hogy kezeljük a renitens nebulókat? Szülői hatalmi szó, vagy önálló döntés a gyerek részéről? Melyik célra vezető? Az önálló döntés felelőssége hogyan hat a csemetére?

Hasznos, praktikus tanácsok nemcsak nőknek. Működik a diszkrimináció? Ha egy női vezető szóvá tesz dolgokat, mi lesz a vélemény róla? Milyen legyek női vezetőként? Van erre recept, megtanulható, elleshető? Az alábbi 20 pontban jól össze van foglalva az a zsinórmérce, amit hosszú évek óta figyelembe vettem, ami meghatározta a viselkedésemet női vezetőként. Kezeljétek rugalmasan...

Ez a saját döntésem. Minden reggel eldönthetem, hogy milyen napom lesz. A saját döntésünk, hogy az adott napot, ami egyszeri és megismételhetetlen, hogyan töltjük, milyen hangulatban, milyen hozzáállással. Hihetetlen? Próbáld ki, hátha Neked is működik?! „ Ha az egyik nap gyönyörű a világ, a másik nap barátságtalan- a különbség én vagyok” állítja Rudolf Steiner.

Kitől kérhetek segítséget? Hogyan fogok megbirkózni a helyzettel? Visszatérő coaching téma a beosztottként dolgozó kolléga kinevezése a csoport vezetésére. Hogy látja a helyzetet az új vezető, és hogy látják a volt kollégák? Hogyan kezelhető ez a feszült helyzet? Mit tehet a kinevezett vezető? a „ nem- szeretem” helyzetek kezelése, a vezetői lét jelentése és felelőssége.

Miért tartunk az új helyzettől? Miért félünk, mit érzünk? A frissen kinevezett vezető szempontjából nézzük meg a problémát, és ajánlok egy hatékony technikát, ami segíti az új vezető gyors beilleszkedését és elfogadását a vállalati környezetben. Hallottak már a story telling-ről? Találd meg a saját történetedet a bizalom megteremtésére.

Mi az? Ebből nem szeretünk kilépni, de fejlődni csak ezen kívül lehet…..Sokszor látom, hogy emberek csak tűrnek szótlanul, magukban mérgelődve, de nem merik, akarják elmondani a 4 problémájukat. Elmegyünk a tűrőképességünk határáig, mintha magunkat tesztelnénk, meddig bírjuk? A megszokás nagy úr, sokszor hallottam én is életem során. És nagyon igaz. Tudunk ezen változtatni? Persze, de ehhez ki kell lépnünk a biztonságot jelentő komfortzónánkból. Ez pedig nem könnyű, a változás elején kimondottan kényelmetlenül érezzük magunkat. A tudatos döntés, és a felelősség vállalás itt is segít minket a változás elősegítésében és kivitelezésében.

Miért korlátozzuk magunkat? Jó ez nekünk? Egy személyes példát szeretnék megosztani, ami nálam erősen feszegette a komfort- zónám határait. Magamat is meglepve, megengedtem magamnak, hogy egyedül is jól érezzem magam egy esküvőn. Hiszen minden fejben dől el! Talán másoknak is tanulságos ez a történet. És hány hasonló helyzetben szorongunk feleslegesen.

Miért ragaszkodunk a szokásainkhoz? A legnehezebb saját árnyékunk átlépése. Előre feltételezünk dolgokat, és meg sem próbálunk változtatni, erőfeszítéseket tenni. Így felelősséget sem kell vállalnunk a döntéseinkért. Van hasonlóság a rabságban született elefánt és a saját életünk, viselkedésünk között? Sokszor feltételekhez kötjük a boldogságunkat. Ha majd a gyerek óvodába megy, ha nagyobb házunk lesz, ha leadunk néhány kg-t, akkor majd boldogok leszünk. És mit teszünk ma ezekért a vágyainkért?

Szükséges választanunk? Vagy működhet a kettő együtt is? Meggyőződésem, hogy egyiket sem kell feláldozni a másik oltárán. Merjünk engedni a vágyainknak, legyünk őszinték magunkhoz. Szerintem kár agyalni a tökéletes időzítésen. Minden hozzáállás kérdése. A tanácsom az, hogy amit csinál, azzal foglalkozzon teljes erőbedobással. Így elkerülhető az állandó lelkiismeret-furdalás, ami eléggé személyiség romboló. Tanuljunk meg az „ itt, és most”-ban élni, az élet minden területén.

Menjek, vagy maradjak? Mikor álljak ismét munkába? A baba megszületésével gyökeresen megváltozik a család élete. A mama minden gondolata a gyerek körül jár, az ő igényeit lesi és akarja kielégíteni. Ám ahogy telnek a hónapok, sok mamában felmerül a kérdés, hogy elég ez nekem? Jobb esetben be is vallják maguknak, hogy bizony hiányzik a munka, szeretnének más tevékenységet is végezni, mint a gyerek igényeit kielégíteni. A gyerek harmonikus fejlődését egy boldog, kiegyensúlyozott mama biztosítja a legjobban. Még akkor is, ha újra munkába áll, és a gyerek közösségbe kerül. Merjük vállalni ezt az igényünket, ne legyen lelkiismeret furdalásunk emiatt.

Gyereknevelés más szemszögből. Napjainkban a klasszikus férfi-női szerepek is átalakulóban vannak. Sok családban már a gyerekvállalás közös felelősséget és munkamegosztást jelent. Az apukák is aktív szerepet vállalnak a gyerek gondozásában, és mindezt örömmel teszik. Vannak ennek a helyzetnek buktatói? Mire kell figyelni, sőt tudatosan csökkenteni a feszültség forrást? Előfordul, hogy felcserélődnek a szerepek. Mit okoz ez a kapcsolatban, családban? Hogyan maradhat FÉRFI a férfi, és hogyan marad NŐ a munkába állt mama?

Szánunk időt magunkra? Elég ez nekünk? Felgyorsult az életünk. Zúdul ránk az információ, versenyt futunk az idővel. Vajon befolyásolja ez a tempó a családi-baráti kapcsolatainkat? Mivel töltjük és hogyan a szabadidőt? Eretnek dolog ÉN időt szakítani magunknak? Mennyire vagyunk tudatosak? Lehet tervezni a magunkra szánt időt? Érdekel az „ itt és most” vagy csak végig rohanunk az életünkön, mint egy gyors vonat?

Mivel tudjuk kimutatni a szeretetünket? Mit ért ebből a másik? Mindenkinek legalább két fontos szeretet nyelve van. Mellette kisebb-nagyobb mértékben a többi szeretet nyelvből is töltekezik. A felsorolás mellett példákat is bemutatok, hogy könnyebb legyen az azonosítás. Izgalmas játék megfejteni a hozzánk közel állók szeretet nyelvét, és tudatosítani a sajátunkat is. Talán sok konfliktus elkerülhető ezek tudatosításával.

Úgy szeretnek, ahogy nekem jó? Vagy nekem nem elég jó semmi? Vannak párok, családok, ahol láthatóan mindenki jól és biztonságban érzi magát. Nem vergődik kétségek között, hogy vajon ő elég jó-e, szerethető-e? Más családokban pedig szinte tapintható a feszültség, folyamatos a konfliktus, pedig mindenki a maga módján próbálja kifejezni a szeretetét. Ha időnként szánnak időt egy őszinte beszélgetésre, ahol egymásra figyelne, akkor el tudnák egymásnak mondani, mitől is érzik azt, hogy ők fontosak a párjuk számára, szerethetők. Ideális esetben közös a fő szeretet nyelv. Ha nem az, akkor érdemes ezen gondolkodnunk, mi lehet a szeretet nyelve a párunknak, a gyerekünknek, a szüleinknek. Azt tanácsolom, kezdjük saját magunk vizsgálatával.

Persze, vághatjuk rá azonnal a választ. Hiszen állandóan kommunikálunk, információkat osztunk meg egymással, a reggeli ébredéstől egészen a késő esti lefekvésig. Sőt vannak közöttünk sokan, akik szinte állandóan beszélnek, minden gondolatot, érzést, jó vagy rossz történést azonnal megosztanak a párjukkal, családjukkal, kollégáikkal. Azt már tudjuk, hogy nekik az egyik fő szeretet nyelvük a verbalitás…

Egy indián törzsfőnök versét osztottam meg, ami nagyon szépen fogalmazza meg a fejlődés nehéz, rögös útját, amit az önismeret és a legbensőbb énünk felfedezésével érhetünk el. Igazán mély gondolatok, ami talán mindenkit elgondolkodtat. Én időről időre elolvasom, és mindig találok benne új mondanivalót.

Segíthet a testbeszéd egy állás interview során? Mire érdemes figyelni? Első benyomást egyszer tudunk szerezni, de nem mindegy, hogy milyet? Tényleg már az első fél percben eldől a sorsunk? Árulkodó jelek, amit próbáljunk elkerülni vagy legalább tudatosítani magunkban. Hol a határ? Mosoly és kínvigyor, görcs és lazaság. Melyik a nyerő?

Eléggé elismerik a teljesítményem? Rendesen megfizetnek? Elégedett vagyok a fizetésemmel, a juttatásokkal? Vagy már évek óta húzom az igát, mindig rám pakolnak újabb feladatokat, de a kompenzáció sorra elmarad? Merünk egyáltalán kiállni magunkért és fizetésemelést kérni? Van erre tökéletes időpont és helyzet? Mennyit érek a munkaerő piacon?

Érdemes minden konfliktusba belemenni? Vagy okos enged? A különböző személyiség típusok eltérő módon kezelik a konfliktusokat. Sőt, a konfliktusnak is több fajtáját ismerjük. Miért hívják a nők közötti konfliktust cicaharcnak? Honnan ered ez a negatív előítélet? Más a férfiak közötti konfliktus és annak kezelése? Számoljunk 10-ig. A harag rossz tanácsadó!

Mivel könnyíthetjük meg a nyaralás utáni első munkanapokat? A nyaralás előtti, végtelennek tűnő munkanapoknál csak egy valami rosszabb: nyaralás után visszatérni a munkába. Ez igen megterhelő folyamat, amire jó, ha időben, és tudatosan készülünk fel. Van néhány hasznos trükk, amivel csökkenteni tudjuk ezt a feszültség forrást.

Évek óta visszatérő téma a karrier és az anyaság. Összeegyeztethető a kettő? Vagy az egyik kizárja a másikat? Sokféle szempont és igazság létezik, ami alapján vannak nők, akik a család mellett a karriert is bevállalják. Ez nem kis szervezést, tudatos döntést és állandó rugalmasságot követel a családtól is. Nagyon jó példák vannak, ahol ez jól működik, és a nő is ki tud teljesedni a szakmai életében, előre menetében is.

Bármennyire is tudatosak vagyunk, és próbálunk mindent kontroll alatt tartani, nálunk is vannak időszakok, amikor besokallunk, elegünk lesz a mókus kerékből, a szürke hétköznapokból. Ilyenkor kell a tettek mezejére lépni, és kiszállni, még ha rövid időre is. Hiszen mindenkinek szüksége van feltöltődésre, olyan időtöltésre, amit szívesen csinál, örömmel és jó érzéssel tölti el. Mindenkinek kell egy kis áramszünet.

Középkorúként vajon milyen lehetőségekkel, kihívásokkal találjuk szemben magunkat? Egyáltalán érdemes pályamódosításon gondolkodni? Ismerjük egyáltalán magunkat? Ha igen, milyen szempontokat célszerű figyelembe venni? Új területen tényleg újnak számítunk? Csak hátrányunk van a korunk miatt? Esetleg ebből még profitálhatunk is? Számtalan kérdés, amit a cikkben megpróbáltam körbejárni.